Viper: All My Life (review written in Hungarian)


 
Megjelenés:
2007
Kiadó:
Gravadora Eldorado
Stílus:
speed metal
Származás:
Brazília
Zenészek:

Ricardo Bocci — vocals
Pit Passarel — bass
Felipe Machado — guitar
Val Santos — guitar
Renato Graccia — drums

Dalcímek:

1. All My Life"
2. "Come On Come On"
3. "Miles Away"
4. "Not That Easy"
5. "Love Is All"
6. "Cross The Line"
7. "Do It All Again"
8. "Violet"
9. "Dreamer"
10. "Soldier Boy"
11. "Rising Sun"
12. "Miracle"

Értékelés:

A NBMÁ ( Nagy Brazil Metal Áttörés) – csak hogy mi is alkothassunk szép betűszavakat – a Viper jelezte azt, hogy nem csak Európa és az USA képes fémbe oltani érzéseit, és a latin vehemencia, valamint az indián folk törzsi ritmikája létre tud hozni egy amolyan jellegzetes, brazil feelinget, amit a szögletesebb germán kalapáldához szokottak is képesek voltak élvezni.

Első albumuk 1987-ből ugyan még magán viselte az Iron Maiden áldásos hatását, ám az 1989-es Theatre Of Fate már a Rhapsody előtt megvillantotta a metal és a klasszikus zenei fúziójának lehetőségét, ráadásul egy olyan énekessel, aki a legnagyobb európai dalnokokkal is képes volt felvenni a versenyt. Andre Matos a Viperben szerzett szocializációs élményeit későbbi bandáiban is kamatoztatni tudta, az Angra és a Shaaman lényegében az „ős-brigád” zenei nyomvonalait követte és vitte sikerre.

A fiúk remekül éreztek rá arra a mediterrán hangulatra, melyet az alapvetően speedes tempókra ültettek rá, dallamokkal ornamentizált zenjük gyakran szinte barokkos túlcsordultsággal ontotta magából az énekelhető refréneket.

Sajnos Matos a nagy sikerű lemez után elhagyta a Vipert, hogy saját bandájába, az Angrába invesztáljon, amivel azonban magával vitt még valamit- mégpedig a kreativitás szellemét. A következő Viper albumok úgy sodródtak a trendek vizein, mint a vihar és Francis Drake által szétszórt Nagy Armada, hol a thrash-be – Evolution-, hol a punkba – Coma Rage- bele – belekapva, persze a szokásos magas színvonalú zenei körítéssel.

A pop felé is kacsingató Tem Pra Todo Mundo aztán majdnem végleg padlóra küldte a csapatot, a problémákat egy kiadó csőd, és a lemez megjelentetése körüli hercehurca is fokozta.Az 1999-es Best Of után az alapító testvérpár- Yves Passarel és Pit Passarel gitárosok is elhagyták a csapatot, amivel a Viper megkezdte jó pár évig tartó hibernációs álmát.

Az első életjeleket aztán egy 2004 –es turné – az új énekessel, Ricardo Bocci-val – és a 20 éves születésnapjukat ünnepelendő 20 Years Living for the Night DVD jelentette, majd 2006-ban nekiláttak felvenni az új, visszatérést jelentő albumot, az All My Life-ot.

A srácok nem bíztak semmit a véletlenre: az azóta szupersztárrá váló Matost is vendégszereplésre hívva tértek vissza az igazi nagy sikereket hozó zenei világhoz, ahhoz a latin speedhez, melyet az Angra és a Shaaman fejlesztett tovább tökélyre.

Nos, aki valami hasonlóra számít, mint az említett csapatok által varázsolt mediterrán univerzum, az nem fog csalódni – jóllehet ez a paradicsom azért kissé szegényesebb, mint amit Angráék teremtettek. A jellegzetes dallamok és vágtázó, játékos futamok jelen vanak persze, de a komolyzenei elemek csak jelzés szintjén, és a progresszivitás is teljes mértékben hiányzik az egyébként ízes, és abszolute nem paneles témákból. Az olyan slágerek, mint a Cross The Line persze elférnének a legutóbbi, keménykötésű Angra albumon is, és hát a Matos felénekelte Love Is All is rendesen odaüt, de úgy érzem, hogy a lemez második felébe becsúszott pár töltelék nóta. Ettől függetlenül a fiúk ügyes stílusgyakorlattal integrálják zenéjükbe a metal mellett a hard rockos, sőt, néha az AOR-os elemeket is, ám a legjobb témákat – szerintem – az olyan speed darabokban hozzák, mint a Do It All Again. Az énekes tehetséges iparos módjára oldja meg feladatát, a szokott brazilos trillákat tisztán, ám kissé jelegtelenül hozva, egyes magas hangok esetén azonban érzek némi erölködést is.

Összegzés:

A Viper a nagy öregekhez méltón idézte meg azokat a zenei alapokat, amiket azonban tanítványaik vittek mesterüket is meghaladó szintre. Angra, Shaaman fanatikusok bátran próbálkozzanak vele, de azok is, akik szeretnék a Helloweent egy brazil őserdei kirándulásra vinni.

Dátum:
2007, július 24 – 12:00
Pontszám (0-10):
8.5

About Janus

Janus Aureus is my recently-inaugurated personal blog (written in portuguese, but with some texts in english as well). Fiore Rouge is my old (but still very active - in fact, more than Janus :P) blog (I started it back in 2005). Mentalize is a fan-made website (since 2005). if you wish to contact me for any reason, visit my blog and leave a comment OR see email above (top left) - no, my name's not Andre - actually, I'm not even a guy! LOL Long story... O Janus Aureus é meu blog pessoal - escrito em português - ainda sem muito conteúdo, pois foi começado no final de dezembro de 2011. Já o Mentalize foi aberto em 2005 e está escrito em várias línguas *rs* Privilegio o uso do inglês ali porque o pessoal estrangeiro não tem muitas informações sobre o AM. Quem quiser entrar em contato comigo por qualquer motivo, deixe um comentário nos meus blogs ou use o email que está aí em cima à esquerda (e não, eu não sou o Andre - aliás, sou mulher!).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s